Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Központi telefonszám: +36 22 514 000
Nagyobb betűméret - Kisebb betűméret - Normál verzió

A Balaton levezető rendszer korszerűsítése (KEHOP-1.3.0-15-2015-00007)

Tartalomfelelős: Csurgai-Horváthné Kiss Henriett, osztályvezető

2016. szeptember 22., csütörtök 13:17

Balaton levezető rendszerének korszerűsítése

KEHOP-1.3.0-15-2015-00007

A Balaton és a Sió-csatorna

A Dunántúl közepén terül el Közép-Európa legnagyobb területű természetes sekélyvízű tava, a Balaton. Viszonylag "fiatal" képződmény, kora 18-22 ezer évre becsülhető.

A tó eredetileg a Sió vízfolyás vízgyűjtő területének része volt. A siófoki vízszintszabályozó zsilip (leeresztő zsilip) megépítését követően, a tó igen jelentős tározó hatásának következtében azonban a Balaton elméletileg is és gyakorlatilag is önálló vízgyűjtővé vált, a Zala folyó vízgyűjtőjével együtt. Vízutánpótlását főleg a csapadék, a beömlő Zala-folyó és a kisebb patakok adják.

Területén három megye – Somogy, Zala és Veszprém osztozik.

14balaton.pngA Balatoni részvízgyűjtő (VGT, 2016 április forrás: www.vizugy.hu)

A Balaton többlet vizeinek levezetéséről a Sió-csatorna gondoskodik, mely – a siófoki leeresztő műtárggyal – a vízlevezetés egyetlen lehetőségét biztosítja, és egyben a Közép-Dunántúl vízrendszerének gerincét jelenti.

A Sió-csatorna a siófoki leeresztő zsilipnél ágazik ki a Balatonból és északnyugat-délkelet irányban Fejér és Tolna megye határában halad a Duna felé. Vízszállító képességének jelentős szerepe van a Balaton és vízgyűjtőjének vízgazdálkodási alakításában: összegyűjti és szállítja a Közép-Dunántúl középső területeinek vizeit, befogadja a Nádor-csatorna, a Kapos és a Völgységi-patak vizein kívül több kisebb vízfolyásnak a tisztított ipari, illetve kommunális szennyvizeit is. Vízjárását a vízgyűjtő területre hullott csapadék, a tisztított szennyvízbevezetések és a Balatonból történő vízeresztések határozzák meg.

24balaton.pngA Sió-csatorna vízgazdálkodása

34balaton.pngA Balaton és a Sió-csatorna néhány számszerűsíthető adata

A siófoki zsilip története

A legújabb kutatások szerint a rómaiak nem építettek ugyan zsilipet a mai műtárgy helyén, de a Sió-völgyben felgyülemlett vizet leengedhették a Duna irányába. [1]

A XIX. században tervek készültek a Balaton vízszintjének szabályozására, amely az alábbi célokat szolgálta:

a tavat a Dunával összekötő hajóút kialakítása, a tó körüli mocsarak, berkek lecsapolása, bevonásuk a mezőgazdasági művelésbe, a balatonfüredi kikötőhely biztonságosabbá tétele, a Budapestet az Adriával összekötő vasútvonal mentesítése a víz- és jégkároktól. (A vasútvonalat 1858-ban kezdték el építeni, s „a tó 1860–62. évi magas vízállása veszélyeztette, sőt megrongálta a vasúti töltést, ezért a Déli Vaspálya Társaság is lépéseket tett a Balaton szabályozása ügyében.” [2]) 44balaton.jpgAdria - vasút plakát

A Balaton vízszint-szabályozásának érdekében Siófokon fazsilipet építettek. A zsilip ünnepélyes átadása 1863. október 25-én volt. „Bár évtizedekbe telt, míg a vállalkozás meghozta a kívánt eredményt, s közben hatása is meglehetősen ellentmondásosnak bizonyult, az 1863. évi zsilipátadás mégis korszakalkotó jelentőségű volt a Balaton történetében: nem csak a Sió és Siófok, hanem az egész Balaton életében.”[3]. A Balaton partja üdülőövezetté vált, a megépült vasút a tó gyors megközelítését tette lehetővé, és újra napirendre került a Duna-Balaton víziút megteremtése.

Korabeli sajtóhírek szerint a zsilip működésével elégedettek voltak mind a tervezők, mind a tó partján élők. 1866-ban azonban az aszály következtében jelentősen lecsökkent a vízszint (a Fertő-tó és a Velencei-tó ki is száradt). A mínusz 45 centiméteres vízszint mellett pusztultak a halak és a nádasok, és sokan a zsilipet és kezelőiket kezdték hibáztatni a kialakult helyzetért. „Ekkor kezdődött a jelszó: „lopják a Balatont!”[4]

1867-ben ismét megnőtt a tó vízszintje, ami elöntésekhez vezetett, hiszen a zsilip kis áteresztő képessége nem volt elegendő a hirtelen jött víztömeg levezetésére. „Természetesen megint volt nagy lárma. „Kiöntenek bennünket, mint az ürgét”, „puskaport a zsilipnek!” stb. efféle kifejezés hangzott el az újságokban, pedig hát sem a zsilip, sem a csatorna, sem a kezelő-szabályzat, legkevésbé pedig a kezelők nem tehettek róla, mert azzal a gyenge érrel nem lehetett a tó vízállását szabályozni.” [4]

„Az 1871–1883 közötti nedves időszakban újra magasra duzzadt a Balaton és a berkek is víz alá kerültek. A siófoki fazsilip és a Sió vízvezető képessége elégtelennek bizonyult. 1891-ben olyan magasra emelkedett a tó vize, hogy a balatonfüredi sétány is víz alá került és sok mezőgazdasági kár is keletkezett. A siófoki zsilip pedig annyira megrongálódott, hogy összedőléstől kellett tartani. Ezért 1891-ben a régi zsiliptől lefelé 165 méterre a mederbe egy 2x8 m nyílású, 50 m3/s vízemésztésű vastáblás betonzsilipet építettek (…)” [2]. Ez az építmény a Sió-csatornának abba a szelvényébe épült, ahol napjainkban a Balatoni Vízügyi Kirendeltség épülete áll. 1908-ban a meder bővítésére került sor, melyet csak 1936-ban fejeztek be.

A ma is használatos vízleeresztő- és hajózsilipet a siófoki személyhajó kikötő alatt 1941-ben kezdték el építeni, de a háború következtében csak 1947-ben került átadásra. 1976-ban tovább bővítették, hogy a korábbi 50 m3/s-os áteresztő képességét 80 m3/s-ra növeljék.

54.jpg Vízszintszabályozó zsilip és a hajózsilip

1921-től napjainkig számos „rekord” kapcsolódik a zsilip történetéhez. 1965-ben a part menti elöntések elkerülése érdekében 1791 tómillimétert engedtek le a tóból. Ez 1 milliárd 80 millió m3 víz, a Balaton víztömegének a fele. 1942 áprilisában jegyezték fel a legerőteljesebb vízeresztést, ekkor egy hónap alatt 26 centiméternek megfelelő vízmennyiséget engedtek le a tóból. Ez azt jelenti, hogy 60 m3 víz zúdult le másodpercenként a Sió medrébe.

A zsilip segítségével csak a maximális vízszint szabályozására (csökkentésére) van lehetőség. Ezért aszályos időszakokban csak a zsilip zárva tartásával óvható a Balaton vize, ahogy történt 2000. április 30. és 2005. szeptember 1. között. A zsilip történetében ez a leghosszabb időszak, amikor nem történt vízeresztés a Sió-csatornába a Balatonból.

(Forrás[i]1)

A fejlesztés szükségszerűségének bemutatása

2000 évek elejét követő negatív rekordok után megállt a tó apadása és a tó vízkészlete növekedésnek indult. 2005-től 2011. évig bezárólag a hidrometeorológiai feltételek kedvező alakulása miatt minden évben sor került a többlet vizek levezetésére, ami egyértelműen a közelmúlt megváltozott hidrometeorológiai viszonyaira utal.

Az éghajlatváltozás káros hatásainak mérséklése, a vízgazdálkodás helyzetének javítása, a vízhiányos időszakokban jelentkező vízigények kielégítésének elősegítése, valamint a természetes vízkészletek hasznosíthatóságának növelése érdekében szükséges volt a Balaton felső szabályozási szintjének emelése. Ennek megfelelően módosításra került a Balaton vízszintszabályozására vonatkozó vízjogi üzemeltetési engedély, mely szerint a korábban alkalmazott +110 cm maximális vízállás +120 cm-re növekedett. Ezzel az új üzemeltetési renddel növelhető a visszatartható édesvíz mennyisége, mérséklődhetnek a vizek hiányából származó kedvezőtlen hatások.

Ugyanakkor ahhoz, hogy a felső szabályozási érték növelése ne okozzon károkat a part menti településeken, elengedhetetlen a tó vízszintjének hatékony, gyors csökkentése és rugalmas szabályozása.

A KEHOP-1.3.0 pályázati konstrukció keretében valósulnak meg a korszerűsítési munkálatok a Balaton nagyműtárgyain és a Sió-csatornán, amelyek eredményeképp javulnak a fenntartható vízkészlet-gazdálkodás feltételei és a Balaton vízszintszabályozásának lehetősége, biztonságosabbá téve ezzel a vízleeresztést. 

A projekt által érintett terület magába foglalja a Balaton, valamint a Sió-csatorna teljes vízgyűjtőjét. 

Az 1084/2016. (II.29.) Kormányhatározat hirdette ki a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program éves fejlesztési keretét, amely a fejlesztést kiemelt projektként nevesítette.  2016. július 7-én került aláírásra a támogatási szerződés bruttó 12.000.000.000 Ft támogatási összeggel, azonban további forrásigény merült fel a projekt megvalósításához kapcsolódóan. Ennek érdekében a Kormány a 2019. augusztus 25-én hatályba lépett 1509/2019. (VIII. 23.) határozata többletforrás biztosításával járult hozzá valamennyi projektcél átfogó teljesüléséhez.

A többletforrás révén a 2014-2020-as és a 2021-2027-es programozási időszakban, ütemezetten sor kerül a Siófoki nagyműtárgyak rekonstrukcióján és a Sió-csatorna kapacitásbővítésén túl további projektelemek (vizes élőhelyek kialakítása, Sió menti árvízvédelmi töltésáthelyezés) megvalósítására is.

A projekt megvalósításának teljes költsége bruttó 18.939.091.996 Ft, amelynek fedezetét KEHOP pályázati forrás mellett hazai forrásból nyújtott, vissza nem térítendő támogatás biztosítja.

KEHOP támogatás összege: 14.509.950.692 Ft

Hazai forrásból nyújtott támogatás összege:4.429.141.304 Ft

A projekt fizikai befejezésének tervezett napja: 2022. december 31.

A projektről bővebb információt a balatonlevezeto.ovf.hu aloldalon keresztül tudhat meg.


[i][1] Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. Budapest, 2005.

[2] A magyar vízszabályozás története. Összeállította és szerkesztette: Ihrig Dénes. Budapest, 1973.

[3] Ligeti László: A Balaton és szabályozása. Vízügyi Történeti Füzetek. Budapest, 1974.

[4] Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene. Eger.

 

Utolsó módosítás: 2020. április 20., hétfő 12:30
Elérhetőség Adatkezelés Letöltések Oldaltérkép Impresszum Jogi nyilatkozat