30 éves a Lankóci Vízügyi Kiállítóhely

A Lankóci Vízügyi Kiállítóhely idén ünnepli alapításának 30. évfordulóját. Ez alkalomból a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság és a Magyar Hidrológiai Társaság Tolna megyei területi szervezete fogadással egybekötött eseményt szervezett, melyen részt vettek a vízügyes szakma azon képviselői, akik a kiállítóhely létrejöttét segítették, a gyűjtemény gyarapításában részt vállaltak és gondozásához ma is hozzájárulnak. Az eseményen beszédet mondott Szabó Mátyás, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság nyugalmazott igazgatója és Tóth Sándor műszaki igazgatóhelyettes.

Mivel a tárlat az itt bemutatott tárgyakkal, eszközökkel, írásos relikviákkal méltó emléket állít mindazoknak, akik a vízgazdálkodásban, árvíziek elleni védelemben az elmúlt évtizedekben komoly részt vállaltak, egy évfordulós esemény keretében megünnepeltük, hogy immár három évtizede közkinccsé vált a gyűjtemény.

Szabó Mátyás nyugalmazott igazgató visszatekintett a kezdetekre, a kiállítóhely kialakulásának körülményeire és a gyűjtemény gyarapodásának fontosabb mérföldköveire, Tóth Sándor műszaki igazgatóhelyettes pedig a vízügyi emlékek őrzésének jelentőségéről beszélt. Nagy József, az Árvízvédelmi és Folyógazdálkodási Osztály munkatársa ezt követően a Szivattyútelepen tartott tárlatvezetést az egybegyűlteknek. A programot az Ifjú Szív Népáncegyüttes műsora színesítette.

A Lankóci Vízügyi Kiállítóhely a Gemencben, a Lankóci-Kis-Duna árvízvédelmi töltése mellett található, a Decshez tartozó lankóci gátőrháznál, csodálatos természeti környezetben.

Története

Létrehozásának kezdete az 1970-es évekbe nyúlik vissza, amikor a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Szekszárdi Szakaszmérnökségének munkatársa, Bucsányi György gyűjteni és rendszerezni kezdte a Szakaszmérnökség működési területén - Tolna megyében - fellelhető, a „régi” időket idéző vízügyes eszközöket, személyes tárgyakat, fényképeket, térképeket.

A gyarapodó anyagból gyűjtemény készült, ami akkor egy szűkebb terület, a Tolna megyei Sárköz vízügyes múltját szándékozott bemutatni. A kiállítás megálmodói „…emléket kívántak állítani a vízmestereknek, a kubikusoknak, vízmérnököknek, mindazoknak, akiknek a mai rendezett vízügyi helyzetünket köszönhetjük”.  A bemutatóhely 1988-ban a régi borrévi gátőrházban nyílt meg.

E nemes kezdeményezést a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetése is felkarolta és támogatta, valamint a gyűjtésbe bekapcsolódott az Igazgatóság valamennyi területi egysége. Ezzel együtt megkezdődött a begyűjtött anyagok elsődleges rendszerezése, tárolása.

Időközben a borrévi kiállítóhely vizesedése folytán veszélybe kerültek a kiállított és tárolt anyagok, ezért 1993-ban jelenlegi helyére, a Lankóci Szivattyútelep volt gépészlakásának helyiségeibe költöztették át a teljes gyűjteményt. A lakóhelyiségeket kiállítási célra, az egykori kocsitároló színt pedig raktári feladatokra alakították át. Az udvaron szabadtéri kiállítást alakítottak ki.

A gátőrház mellett található az a 2014-ben megújult szivattyútelep, amelynek korabeli gépei valódi ipartörténeti ritkaságok.

A kiállított anyagok nem egy kötött értelemben vett tematikus kiállítás részei, de rajtuk keresztül megismerhetők egy (részben) letűnt világ eredményekben gazdag részletei, ami kötődést ad a mai vízügyes közösségnek.

Az évtizedek alatt összegyűlt sokezer dokumentum – fénykép, terv, térkép, napló – digitális adathordozóra történő felvitele a gyűjtemény kutathatóságát szolgálja.

A kiállítóhely népszerűsége a térség erőteljesen fejlődő biciklis és gyalogos turizmusának  köszönhető.

E kiállítás tisztelgés a vízügyi szolgálat névtelenjeinek – kubikusok, vízmesterek, mérnökök, egyéb munkatársak – ezrei előtt, akik az elmúlt másfél évszázad vízrendezési, vízépítési, védekezési és hatósági feladatainak végrehajtásában szolgáltak, mindeközben gondoljunk a mai vízügyesekre is, akik hasonló elhivatottsággal látják el napi feladataikat.