Tartalomfelelős:
2003. november 26., szerda 15:00
A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság 50 éves fennállása alkalmából rendezett ünnepi megemlékezésünkön mindenkit tisztelettel köszöntök.
El kell mondanom, hogy amikor az emlékülés gondolata ez év tavaszán körvonalazódott, sokkal nyugodtabb ember voltam.
Már akkor felmerült a lehetőség, ami ma már tény, hogy Szabó Mátyás igazgató úr nyugdíjazása után az igazgatóság átszervezésének végrehajtásáig, az új igazgató kinevezéséig megbízott igazgatóként állhatok e nagy múltú intézmény élén.
Azt gondoltam, hogy az ünnepség fő előadója Szabó Mátyás úr kell, hogy legyen, aki ebből az 50 évből 40 évet aktív dolgozóként itt töltött és ebből mintegy 30 évet közép és felső szintű vezetőként. Mátyás ezt vállalta és megelőlegezem a dicséretet, biztosan kedves visszaemlékezésben lesz részünk előadásában. Azt terveztem, hogy egy rövid köszöntés után átadom neki a szót. Szándékomat megváltoztattam, mert a majdnem félévi megbízott igazgatóságom alatt sok mély benyomás ért, ami arra sarkallt, hogy ebből fakadó gondolataimat megosszam Önökkel.
A megemlékezésünk hangulatát kissé rontja, kevésbé tudunk felszabadultan ünnepelni, mert a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumban és szervezeteinél átszervezés van folyamatban, melynek megoldásáról a kormány a 2003. október 18-i ülésén döntött. Természetesen a döntés végrehajtása érdekében sok részlet vár kidolgozásra. A vízügyi igazgatóságokból a vízügyi hatósági feladatok ellátására létrehozzák a vízügyi felügyeleteket és főként a kizárólagos állami vízügyi művek kezelésére, valamint a vízügyi felügyeletek szakértőiként a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságokat.
A házasság az intézmények egyesülése, főként ha az közös akarattal találkozik, általában jó értelemben vett várakozással teli. A válás egy házasságban általában a megromlott együttélés, a megromlott viszony miatt szokott bekövetkezni.
A mi elválásunk, remélem ebben kollégáim nem cáfolnak meg, nem a rossz együttélés következménye.
Természetes az, hogy a kormányzat és annak felelős szervei a különböző szakfeladatok ellátásához keresik a nemzetgazdaság, a társadalom számára legjobb szervezeti struktúrát.
Ennek egyik lépéséhez érkeztünk el és ismert, hogy ez tovább fog folytatódni. Valószínűsíthető, hogy az országos igazgatásban részt vevő szervezetek működtetésében a közigazgatás átszervezésének kidolgozása, végrehajtása után lesz majd csak végleges helyzet.
A minisztériumunkban a Vízügyi Hivatal első számú vezetője Dr. Váradi József helyettes államtitkár és a területi vízgazdálkodásért, a vízkárelhárításért felelős főosztály vezetője Dr. Szlávik Lajos benyújtotta lemondását. Az újságban megjelent hír szerint a tiltakozást a KvVM területi szerveinek átalakítása – pontosítva a területi vízügyi szervek átalakítása, mert ezt szervezik át – váltotta ki.
Ezt a döntést nem kell magyarázni, kommentálni, hiszen mindkét vezető megfontolt, köztudottan elismert vízügyi szakember. A döntésüket megértéssel el kell fogadni. A pótlásuk szinte megoldhatatlan lesz.
Mit tehetünk, mit kell tennünk ebben a helyzetben?
Azt gondolom, hogy a megemlékezésünk ebben is időszerű, mert a múltra kell emlékeznünk azért, hogy a jövő feladataihoz erőt merítsünk. Ez a múlt nem csak az igazgatóság ötven évét, hanem az azt megelőző sok- sok év munkáját, tapasztalatait is magában foglalja.
A vízügy történetét áttekintve, ha ebben keressük a mai értelemben vett vízügyi igazgatás alapelemeit, ezt már 1514-ben Werbőczy „hármas könyvében” megtaláljuk. Ez a folytonosság a török dúlás idején megszakadt és csak a 18. század elejétől folytatódott. A 18. században jelentős folyószabályozási és árvízmentesítési munkákat kezdtek meg, amelyek a 19. századba is átnyúltak. A mai igazgatóság működési területét nézve a Sió, a Sárvíz, a Kapos völgyének lecsapolását és a Balaton vízszintszabályozásához az 1863-ban átadott siófoki műtárgy megépítését feltétlen ki kell emelni.
Az 1860-as években már megfogalmazódott az igény – amit ma már mindenki elfogad –, hogy a vízügyi igazgatást vízrendszerek szerint, és nem közigazgatási határok szerint kell szervezni, mert:
„különben az érdemi munka elsikkad a különféle érdekeltek vitáiban”-
mondja egy korabeli értékelés.
1881-ben megalakították a kultúrmérnöki hivatalokat – összesen 8 volt –, ebből az I. számú Székesfehérváron alakult. A hivatalok területi igazgatási feladatainak, munkájának kiteljesedése nagyban hozzájárult az 1885. XXIII. tv. az első vízjogi törvény elfogadásához, amely meghatározta és kialakította a vízjogi engedélyezési eljárást, messze megelőzve ezzel az európai nemzeteket. Országunkban már 1886. óta van szervezett vízrajzi szolgálat, ami akkor is, ma is a vízügyi tevékenység egyik alappillére.
Nagyon fontos dátum 1949. január 1., amikor is a 6060/1948 (VI. 2.) kormányhatározattal a vizeket köztulajdonba vették és a vízügyi feladatok ellátására 10 vízgazdálkodási körzetet alakítottak ki. 1951-ben, rövid időre az egységes vízügyi szervezetet az akkori politika megbontotta, de 1953-ban a vízügyi igazgatóságok megalapításával ismét létrehozták.
Elmondhatjuk tehát, hogy országunkban a mai értelemben vett vízügyi feladatok szabályozása 1514-re, a mai vízügyi igazgatás alapjai 1885-re nyúlnak vissza.
A vízügyi szakfeladatok ellátásához kellő szakmai tudással bíró szakemberek kellenek. A régmúltban és a közelmúltban is „kiművelődtek” ezek a szakemberek országunkban, sok és elismert szaktekintélyt adva a világnak is. Ebben a rendben, a szakemberek képzésében törést okozott a Bős-Nagymaros vízlépcső ügye, amelynek következtében a szakma politikai célponttá vált. Ennek negatív eredménye a vízügyi szakma iránti érdeklődésben ma is látszik. Nagyon sürgős feladat a szakma becsületének helyreállítása, mert a szakemberek elvándorlása csak időszakosan állt meg, a szervezeti bizonytalanság fennmaradása esetén tovább fog folytatódni.
Ma országunkban a vízügyi feladatok ellátásának felelőse egy minisztérium, tehát irányítási szempontból az egységes vízgazdálkodás feltétele adott.
A területi szerveknél osztott a feladatok ellátása, mert a víz mennyiségének és minőségének felelős szervezete nem azonos. Ezt csak hangsúlyosan jó munka-kapcsolattal és nem túlszabályozott jogszabályi feltételek mellett lehet hatékonyan végezni. Ebben van dolgunk, ezen lehet is és kell is javítani.
Mit hoz a jövő, milyen feladatok elvégzésére kell felkészülnünk?
Magyarországnak a földrajzi helyzetéből adódóan mindig is szüksége volt és szüksége is lesz a vízügyi feladatokat jól elvégezni tudó szakemberekre. Hogy ezek az emberek a környezetvédelmi, vagy a vízügyi szervezetben dolgoznak, a feladatok elvégzése szempontjából, ha nem is közömbös, de nem alapvető!
A szervezeti változtatásokat, a szakmai és politikai szempontok figyelembe vételével az érintettek bevonásával kell megalapozni.
Az európai uniós csatlakozás, a már Magyarország által is elfogadott EU Víz- Keretirányelv nagyon komoly feladatokat ró ránk is. Ezeket csak jól képzett és kellően megbecsült szakemberekkel lehet ellátni, jól szervezett koordináció mellett. Azt gondolom, hogy a vízügyi feladatok ellátásának új, EU-s korszakába lépünk, amely az 50 évvel előttihöz hasonlóan nagy mérföldkő lesz.
Azt remélem, hogy ennek feltételeit a közeli jövőben meg lehet teremteni és a vízügyi szervezeteknek, illetve a vízügyi feladatokat ellátó szervezeteknek nem csak múltjuk, hanem jövőjük is van.
Tisztelt Vendégeink, Kollégáink!
A mai ünnep alkalmából mindenkinek örömmel, tisztelettel átadunk a múltunk, ezen belül is főként az igazgatóság 50 évéről szóló dokumentumkönyvet. Tiszteljenek meg bennünket azzal, hogy belelapoznak. A könyvben leírt feladatokat elvégeztük, a bemutatott műveket megépítettük. Ezeket eleinktől, tőlünk már nem lehet elvitatni. Mi erre a múltra akkor is büszkék vagyunk, ha ma már nem mindent ugyanúgy tennénk.
Ezeknek a munkáknak az elvégzésében sokan – társszervek, intézmények - segítségünkre voltak, amit ezúton is megköszönök.
Kérem kollégáimat, hogy a mai napra felejtsék el a gondokat, a problémákat, vendégeinket pedig arra, hogy örüljenek velünk együtt eddigi eredményeinknek.
Kérek mindenkit, hogy az előttünk álló feladatok minél jobb ellátása érdekében fogjunk össze. Ehhez mindannyiunknak jó erőt, egészséget kívánok.